Volt szerencsém, talán pont egy éve, interjút készíteni Lajkó Félix – mostmár lassan világhírű – hegedűművésszel és zeneszerzővel. Az interjúzásban kevés tapasztalattal ugyan, de azért próbálkoztam. Elmentem a koncertjére, majd az előadás után megkerestem. Talán fél órát volt lehetőségem vele dumálni. Kedves volt? Az! Rendes volt? Há rendes! Válaszolt a kérdéseimre? Egyáltalán!
Amíg ő egy szál cigin csüngött, én faggattam, talán mindenre rákérdeztem ami csak éppen eszembe jutott, internetről sikerült néhány dolgot kideríteni róla, személyesen pedig semmit. Miután kétségbeesésembe azt is felajánlottam neki, hogy menjünk a G-be inni, ő mondta, hogy: Jah, aha, jah hát oda megyünk mi is.
Mikor este hazaértem megpróbáltam megírni az interjút, visszahallgattam amit beszélgettünk, rádöbbentem, hogy az IgenNemTalánból nem sikerült kirángatnom.
Azóta is lelkiismeret furdalásom van, hogy én valóban ennyire béna vagyok… kiszalasztottam Lajkót a kezem közül, másnap pedig bementem dolgozni interjú nélkül.
Lelkiismeret furdalásnak vége: Lajkó volt Fábrynál, és ugyebár neki sem sikerült fél cseppel sem többet kicsavarni Lajkóból, szóval a hiba nem az én készülékemben van.
Na de azért a zenéje csudajó, ajánlom A Bokorból című lemezt. Végülis a zsenik a saját nyelvüket beszélik, nem érdemes belekotyogni
